Bár még integrálom a művészetterápiás képzés tapasztalatait, úgy érzem, valami a helyére került bennem, amiről eddig úgy gondoltam – mint sok mindenről – hogy csak nagy erőfeszítések árán elérhető állapot. És arra jöttem rá, hogy ennek éppen ez ellenkezője igaz. Amikor megengedő vagyok magammal, könnyebb kapcsolódnom másokkal, beljebb engedem a pozitív megerősítéseket is… És minden könnyebben talál meg és/vagy vissza.
Hogy ez mit jelent a gyakorlatban? Egy több, mint tíz éve „pihentetett” művészeti irány újraéledését is. Bővül a repertoár, és őszintén nem tudom, mi sülhet ki ebből, de a célja egészen biztosan az, hogy más formában is megszólíthassa egy-egy alkotásom a szemlélőjét. Vagy a hallgatóját? Hamarosan kiderül.
Hála-hála.
