Ez az interjú amellett, hogy az eddigi életutamról íródott, számomra olyan, mintha helyettem is beszélne…
Amikor kézhez kaptam az átiratát, percekig párás szemekkel meredtem a képernyőre… Révész Boglárka, azt hiszem, Neked elsőként sikerült olyan ‘portrét’ készítened rólam írásban, amiben még sosem láttam magam… És mégis igaznak érzem az összképet. Talán először így, ennyire… Köszönöm.
Hálás köszönöm a felkérést Dr. Baucsek Katalin LL.M-nek, a Longevity Magazin és a The Longevity Hub megálmodójának és alapítójának, valamint Dr. Ujhelyi Nelli Főszerkesztőnek. A közös munkáért köszönet illeti Révész Boglárkát és Tóth Júliát.
Külön öröm az örömben, és megtisztelő, hogy az interjú közzétételét a Longevity Magazin a Mentális Egészség Világnapjára – október 10-re – időzítette…
Szeretettel Nektek – ha éreztek kedvet és időt az olvasásához.
Az interjúhoz készült fotók Nemes Szabina felvételei.
Interjúrészlet a nemrégiben megjelent Képmás cikkből. Ottlik Judit újságíró kérdezett – igencsak aktuális, mindannyinkat érintő témában. Hátha Téged is megszólít… Köszönöm az inspiráló beszélgetést Judit!
„Mintha az emberiségnek bizonyos értelemben újra kellene tanulnia valamit, amit voltaképpen évezredek óta tud. Manapság nincs egyszerű dolga annak, aki a modern kor diktálta mesterséges, sőt egészségtelen léptékű életmodell ellenére inkább a természetre hangolódna, az általa diktált ritmussal szeretne lépést tartani, abba belesimulni. Aki kitart a natúr életvitel mellett, annak többek között az idővel való versenyfutás, a státuszszorongásra épülő nyomásgyakorlás és a FOMO (fear of missing out) átláthatatlan filterein is át kell küzdenie magát, és lássuk be, a kultúránk nem éppen ezeket a törekvéseket díjazza. (…) Az ember nemcsak része a természetnek, hanem a természet valósággal leképeződik az emberben. Ha ennek törvényszerűségeitől függetlenül igyekszünk élni, mert tévesen azt hisszük, meghaladtuk azt a kort, amiben ez fontos volt, a biztonságérzetünk előbb vagy utóbb, de meg fog rendülni, és ennek egyéni és társadalmi szintű tüneteivel elkerülhetetlen lesz szembesülnünk. Az ember lokálisan és globálisan is a biztonságát keresi. Ez nem korszellem kérdése, ez élettörvény, akár egyetértünk vele, akár nem. A biztonság a termőtalaja a magasabb rendű életcéloknak. Elértük azt a kollektív mélypontot, ami bizonyos értelemben rákényszerít arra, hogy visszatérjünk az alapokhoz és aktívan keressük a jelenlétbe hívó tevékenységeket, közegeket.”
Ez az ‘életrajzi interjú’ egy réteggel, jobban mondva sok-sok réteggel mélyebbre ment arról, amit jelenlegi érzéseim, tudásom szerint az életutamként rajzolnék, mesélnék el Nektek – testben most 26 évesen, lélekben… hát… ezt sosem tudom… Fogadjátok szeretettel Bogos Zsuzsanna tollából ezt a szívemnek kedves beszélgetést, amelynek keretében első alkalommal adódott lehetőségem mesélni úgy, hogy a családi történetünk, a gyökereim pszichológiai aspektusból (is) mélységben képezzék szerves részét a megjelenésemnek.
Köszönöm Zsuzsi, hogy ennek teret adtál és cikkbe varázsoltad. Szintúgy Jámbor Miniska Zsejke és Képmás Magazin.
A fotó egy csodás szlovén tájhoz kapcsolódik, ahová jugonosztalgikusan mindig haza is érkezem egy kicsit (egyébként nagyon).
Visszanéző címmel a KÉPMÁS Magazin ismét közzétette önéletrajzi alapokra íródott cikkemet a traumafeldolgozásról.
Boldogság, hogy ez az írás sokaknak segít(ett) új prizmán keresztül látni önmagukat…
Én is ezen a prizmán nézek most vissza… az eddig megtett útra, ami folytatódik…
Köszönöm a Képmás Magazinnak azt a Szakmai és Emberi Légkört, amelybe annak idején nagyon jól esett megérkezni… és maradni. Alkotni. Kapcsolódni. Az írás útján segíteni. Ezt a műfajt gyakorolni, tanulni. Annak idején Gedainé Kölnei Líviától, most Jámbor Miniska Zsejkétől. Jó itt lenni. Szeretem.
A cikk margójára egy kedves idézet Tisza Kata tollából:
„Máról holnapra
az élet
ennyit ér
a csoda egyetlen pillanat
az elmúlás folyamat
te benne vagy.”
„Fontos megemlíteni, hogy a mai kor embere az egészséges mértékben emészthető információmennyiség többszörösének van kitéve. A hatás mértéke és formája nagyban függ az információ tartalmától, illetve attól, milyen mennyiségben és rendszerességgel érnek bennünket ezek a hatások. Azok a tartalmak, amelyek a biztonságérzetünket tartósan veszélyeztetik, növelik szorongást, a félelmet. Selye János világhírű stresszkutatásai már az 1970-es években megvilágították az úgynevezett distressz állapot, azaz »rossz stressz« megbetegítő mivoltát testi-lelki vonatkozásban is. Ha az általunk fogyasztott tartalmak építik, erősítik biztonságérzetünket és a világba vetett bizalmunkat, akkor a nyugalom és a pozitív érzelmek kerülnek túlsúlyba.
Érdemes aktívan tenni a saját életünkben azért, hogy olyan világban élhessünk, amely okot ad az életünket emelő és gazdagító információk megosztására.”
Hálásan köszönöm a lehetőséget Gebe Zoltán kolozsvári újságírónak, akivel az interjú készült, a KÉPMÁS Magazinnak és Jámbor Miniska Zsejkének.
„A közösség megtart, felemel, erőt ad – akár a hétköznapi küzdelmeinkből való feltámadáshoz is. A közösség tagjai ismerik a neved, észreveszik, ha szomorú vagy és nem csak udvariasságból kérdezik meg, hogy mi van veled. De mi van akkor, ha valaki nem tud beilleszkedni? Mondjuk azért, mert valamiben eltér az átlagtól. A különbözőség lelki hátteréről és a beilleszkedés segítéséről Üveges Anna pszichológust, a Lelkünk üzenete testünk útjain: a SzomatoDráma-hatásmodell című könyv szerzőjét kérdeztük.”
Hálásan köszönöm a lehetőséget Bogos Zsuzsannának a KÉPMÁS Magazin újságírójának.
„Én úgy gondolom, a ma emberének kifejezetten nehéz a szó szoros értelmében megérkeznie, úgy bármibe. Még ennél is nagyobb kihívás számára, hogy ha megérkezett, jelen is tudjon maradni. A rituálék jelenlétbe hívó, ha úgy tetszik, »mindfulness« jellege segíti ezt a mindennapokban gyakran kudarcba fulladó törekvésünket. A minőségi kapcsolódások, a valóban átélhető érzelmek a jelenlétben találnak ránk. Pontosabban mi találhatunk rájuk, ha kellően odaszentelődünk.”
Ottlik Judit újságíró kérdezett a rituálékban rejlő, személyiségünket, mentális egészségünket formáló lehetőségekről.
„Bár a határ nagyon vékonnyá válhat a valóság és az illúzió között az online térben is, emberi mivoltunkból kifolyólag képesek vagyunk felismerni, mi valódi, és mi nem. Igaz, a felismeréshez kezdetben lehet, hogy segítségre lesz szükségünk…”
Gebe Zoltán újságíró az online terek fény-és árnyoldalairól kérdezett. Szeretettel ajánlom figyelmetekbe Zoli írását a benne található interjúval együtt.
Köszönöm Képmás magazin és Jámbor Miniska Zsejke.
Szeretettel ajánlom figyelmetekbe a Longevity Magazin ‘Flow’ rovatában 2025. március végén megjelent vendégírásomat, amely a gyógyító kapcsolatról és egyben mindannyiunkról (is) szól, akik éljük, keressük a reményt, a változást, a közelit, a gyógyítónak mondhatót: akár önmagunkban, akár a másikban.
Köszönöm a bizalmat a Longevity Magazinnak, Dr. Ujhelyi Nelli főszerkesztőnek, Dr. Baucsek Katalin alapítónak pedig a lehetőséget.
A Képmás magazin 2025. márciusi számában (már megjelent) egy szívemnek kedves témáról adódott lehetőségem beszélgetni Bogos Zsuzsanna újságíróval. A tehetséges személyiségről, az életutat átható mélységek és magasságok lelki hátteréről. A múlt századi és jelenkori talentumok egy írásban jelennek meg. Különleges téma és megközelítés – szerintem. Fogadjátok szeretettel.
Természetesen társadalmi normák szerint élünk, szükséges szocializálódnunk. Ám azt is látnunk kell, hogy amikor a tehetség valakiből elemi erővel előtör, a visszaterelés a ‘jól bejárt útra’ kevésbé szerencsés. (részlet az interjúból)
Hálásan köszönöm a lehetőséget Bogos Zsuzsannának és Szám Katinak, a Képmás magazin főszerkesztőjének.
Egy kis karácsonyi interjú szeretettel Nektek – Ottlik Judit újságíró kérdezett, én válaszoltam. Köszönöm Képmás magazin.
„Az igazi varázslat akkor kezdődik, amikor elkezdjük megadni a bennünk gyógyulni vágyó, nem ritkán gyermeki részünknek azt a figyelmet, amire mindig is szüksége lett volna. A „varázsos rendhagyás” képessége bennünk van, és nem csak karácsonykor.”
Ezúttal a gyűjtőszenvedélyről, illetve általában a függőségek testi-lelki összefüggéseiről kérdezett Ivády Zsuzsa újságíró. Hála és köszönet érte. Részlet az interjúból: „A függőség alapja – legyen annak tárgya bármi – egy belső traumatikus tapasztalás, aminek a fájdalma elől úgy tudunk elmenekülni és annak újbóli átélése ellen védekezni, hogy távol tartjuk magunkat az érzéseinktől, a valóságtól. Ehhez, amíg nem történt meg a belső feldolgozás, külső dologhoz fogunk nyúlni. A fogyasztói kultúra hatása az is, hogy a függőségből úgy próbál kivezetni, hogy átszoktat egy másikra. Ez az ördögi kör addig tart, amíg a sebzettségünk is velünk, jobban mondva bennünk van. Minél jobban elszigetelődünk és elzárjuk az érzéseinket, minél több a feldolgozatlan, rendezetlen ügyünk, annál több dolog halmozódik fel a lelkünkben, amit a környezetünk is tükröz. Az otthonunk azt az érzelmi felhalmozódást, „torlaszt” képezi le, ami bennünk van.”
Egy picit meséltem… Most arról, amit jelenlegi tudásom, érzéseim szerint az életemnek nevezek. A HVG Extra Pszichológia Magazin pedig – meghatódásomra – leközölte egy életrajzi jellegű miniportréban Balla István újságíró tollából.
„Egy koravén lélek lakozott abban a sokat táncoló, éneklő és rajzoló kislányban, akire emlékszem, aki én voltam. A művészet, a mozgás és a szereplés fontos utat és egyben kiutat is jelentett nekem ahhoz, hogy kifejezzem magam. Később pedig ösztönösen ráálltam arra, hogy az ebből a helyzetből eredő fájdalomból, ami leginkább a szülőföldem akkori hirtelen elhagyásából és apukám elvesztéséből fakadt, lehet valami jót teremtsek. Mélyen, talán ösztönösen is úgy éreztem, hogy a saját gyógyulástörténetemen keresztül hosszú távon adhatok olyasmit másoknak, amiből épülni lehet, ami emel, ami gyógyít.” (Részlet a cikkbe öntött interjúból)
Hálásan köszönöm az inspiráló beszélgetést Balla Istvánnak és a HVG Extra Pszichológia Magazinnak.
Megtisztelő, hogy az Örök Gyerekek portrésorozatban Majercsik Krisztina játéktervező és R. Takács Richárd humorista munkássága mellett az én bontakozóm is helyet kaphatott. (A velem készült interjút a Magazin 63. oldalon találjátok.)
Egy kis interjú szeretettel Mindenkinek, akit érdekel…
A Képmás magazin újságírója kérdezett egy izgalmas témában. Ottlik Judit tollából olvashattok egy cikket arról, hogyan forduljunk a nyaralás utáni lehangoltságunkhoz – ha ez az állapot elér minket…
Nagyon köszönöm a bizalmat Képmás Magazin és az inspiráló beszélgetést Veled, Judit.
Megjelent az első (trauma)írásom a Képmás magazin oldalán.
„Tizenöt év kellett a testemnek, hogy épülni kezdjen a traumából.
S összesen negyed évszázad, hogy a váratlan veszteségélmények és az ezekből következő gyász hatására visszataláljak a spontán feltörő emlékeimhez (…) Mert van bennem egy élet, amely a maga teljességében élni akar – szabadon, nem a múlt szorongató árnyékában. ”
Szeretettel Nektek.
Hálásan köszönöm Gedainé Kölnei Líviának a bátorítást, az iránymutatásokat, Fodor Krisztinának pedig a háttérdrukkot.
Megjelent egy újabb (trauma)írásom a Képmás magazin oldalán.
„Nem kifogás vagy puszta mítosz a modernizálódás, a felgyorsult életforma. Jelenkori kultúránk annak páratlan sokszínűségével, dinamizmusával együtt könyörtelen mércéket is elénk állít; a ma ideálisnak, „normálisnak” vélt emberkép eléréséhez szükséges elvárások mélyen behatolnak a privát szféránkba, megkérdőjelezve elfogadhatóságunkat, szerethetőségünket. Materiális szinten gyarapodunk, tágulunk, lelki szinten szűkülünk, szinte belefulladunk abba a „szép új világba”, amelyben a bizonytalansággal együtt a komplexitás is növekszik.
(…) Traumára hangolt életformára nevel a társadalom: a hirtelen, túl sok(k) hatás megemésztése egyfelől értelmetlen és kártékony, másfelől igen megterhelő, kiváltképp akkor, ha a beérkező hatással szemben tehetetlennek, védtelennek érezzük magunkat.
Ez arra ösztönöz minket, hogy felfedezzük a visszatalálás módjait önmagunkhoz, testünk egészséges ösztönrendszeréhez, az együttérzéshez önmagunkkal – vagyis mindez az egyensúly felé mozdulásra sarkall.”
Szeretettel Nektek.
Hálásan köszönöm Képmás magazin és Gedainé Kölnei Lívia.
A psziché sakkjátszmája: egy éve tart az orosz-ukrán háború (2023. 02. 24.)
Az emberek 5-15 százaléka küzd valamilyen személyiségzavarral (2023. 05.10.)
* Péteri Szilvia, Üveges Anna, Vaculčiaková Agnesa, Tanyi Zsuzsanna, Kövi Zsuzsanna (mentor)
Várandósság alatti egészségi és lelkiállapot, valamint az intrauterin kötődés összefüggései A Magyar Pszichológiai Társaság XXVIII. Országos Tudományos Nagygyűlésének Poszter Szekciója (2019)
* Szummer, Cs., Horváth L., Szabó A., Üveges A. (2019). Dreaming consciousness in fenomenology and daseinanalysis. Daseinsanalyse – Jahrbuch für phänomenologische Anthropologie und Psychotherapie, 35(1), pp. 1-7. (itt megtekintheted: Link)
* Indries Krisztián és Szummer Csaba, Freud és a felkelő nap országa, Károli Könyvek/L’Harmattan Kft., 2018 – Az első magyar nyelven napvilágot látott könyv amelyik a pszichoanalízis és a japán kultúra rendkívüli találkozásáról szól fülszövegét én fordítottam angol nyelvre.
